?

Log in

No account? Create an account

Previous Entry | Next Entry

Fordítás

Na, igen. Ebbe is belekontárkodtam... Nem mintha nem lenne elég dolgom, de rájöttem, hogy milyen jól kikapcsolja az agyat.

Tehát elkezdtem fordítani egy rövidke, kétfejezetes snarryt németből magyarra(már amennyire sikerült... ^^).

A címe Can't stop the Rain. Remélem, tetszeni fog!




Író: Silbernewolfsfrau

Leírás: A gyűrűk a szerelem jelei, a jegygyűrűk pedig az örök szerelemé. Egy gyűrű elveszett, és csak hosszú idő múltán kerül meg újra. Vajon egyesítheti-e még egyszer a szerelmeseket?

Ötlet: Cascada azonos című száma alapján. (Fordítói megjegyzés: Én csak az első kb. harminc másodpercet tartottam hozzáillőnek.)


1. fejezet

Harry csendesen állt ott. A vérrel bemocskolt kard az egyik, varázspálcája a másik kezében, miközben feltartóztathatatlanul ömlött rá az eső. Rá, és Voldemort holttestére a lábai előtt. Csak elhaló kiáltások, sikolyok, erőtlen nyöszörgések törtek át a lezúduló víz zaját, a sérültek hangja, akik beborították a csatateret. Ha a mindenütt látható halottak is tudnának még hangot kiadni, többé már nem lenne csend.

A fekete hajú férfi üres tekintettel pillantott fel a felhős égre. Győztek. A végső háború Voldemort és halálfalói ellen véget ért. De milyen áron? Bár túlélő mindkét oldalon sok van, szinte mind sebesült. A fele nagy valószínűséggel a következő éjszakát már nem éli meg. Tehát ha ilyen sokan meghaltak, és még meg is fognak, akkor… Volt valójában értelme a harcnak? Nem lett volna jobb, ha az egyik oldal feladja, és alárendeli magát a másiknak? Az a rengeteg ember, aki nem érdemelte meg a halált, akkor még ma is élhetne.

Gondolatai önkéntelenül visszaszálltak a két hónappal korábbi eseményekhez, melyek legjobb barátai halálához vezettek. Hermionéval épp a roxforti tó partján üldögéltek, egyszerűen élvezték a csendet. Később még Ron is csatlakozni akart hozzájuk. A kastélyban abban az időben hatalmas tömeg volt, mindenki a közelgő utolsó összecsapásra készült, és ők csak egy kis szabadságra vágytak a hónapokig tartó kemény edzések után. De épp ez lett a vesztük.

Máig sem tudja senki, hogyan jutottak be az egyébként biztonságos területre. A tíz halálfaló feltűnése teljesen meglepte őket, hisz Roxfortban meglehetősen biztonságban érezték magukat. Egészen addig a pillanatig.

Szerencsés véletlen volt, hogy valaki meglátta, mi történik, és rögtön riadót fújt. Azonnal a segítségükre siettek, bár a végeredmény szempontjából már így is túl késő volt. Mindkét hajdani roxfortos diákot súlyosan megsebesítették, és mire tehettek volna valamit értük, már elhurcolták őket. Harryt hátrahagyták, mikor az utolsó erejét bevetve kiszabadult, de utána két napig eszméletlen volt. Hermione azt a két napot nem élte túl. Ahogy Ron, a jegyese is meghalt ugyanakkor.

Abban a csapatban volt, amelyik azonnal a segítségükre sietett, és mikor látta, ahogy a menyasszonyát berángatják a Tiltott Rengetegbe, hogy onnan hoppanáljanak, habozás nélkül követte a halálfalókat. Azon az éjjelen megtalálták a fiatal pár holttestét. Még egy griffendéles, hiába oly erős és bátor, sem gyűrheti le a többszörös túlerőt, akkor semmiképp, mikor épp egy fárasztó és energiaigényes edzésen van túl.

Mikor Harry legközelebb feleszmélt, Dumbledore ült az ágya mellett. Öregnek tűnt, és a szemeiben eddig mindig jelenlévő csillogás is kihunyt. A háború rajta is otthagyta nyomait.

Ő volt az, aki beszámolt neki a legjobb barátai haláláról, és aki alig huszonnégy órával később a férje eltűnéséről beszélt. Még nem tért vissza a megbízatásáról, és nem hallottak róla, mióta egy napja hazaindult. További hetvenkét óra múlva Dumbledore volt az is, aki halottnak nyilvánította a férfit. És ezzel darabajaira zúzta Harry utolsó kapaszkodóját is.

Mint egy bábu, sodródott a végzete felé, készült a végső csatára, csak hogy végre maga mögött hagyhassa. Teljesen mindegy volt neki, meghal-e. Teljesen mindegy volt neki, hogy magával viszi-e Voldemortot, vagy amaz túléli-e. Ő már csak egyedül a békéjét akarta.

Egy tompa puffanás kíséretében kiesett a kezéből Griffendél kardja, majd a varázspálcája is amellett landolt. Többé már nincs szüksége rá. Arra a lehetetlennek tűnő esetre, ha véletlenül túlélné, titokban szerzett tegnap egy lakást a muli világban. A széfjéből kivett egy elég nagy összeget, és átváltotta mugli pénzbe, hogy egy vagy két évig kijöjjön belőle. Elrendelte, hogy a maradékot ajándékozzák a háború miatt árván maradottaknak. És ha itt, ezen a csatatéren körülnézett, világos volt, hogy az eljövendő időkben arra a pénzre eléggé rá fognak szorulni.

Anélkül, hogy a környezetére még egy pillantást vetett volna, dehoppanált, hogy egy szegényesen berendezett lakásban tűnt fel újra. Nem volt benne semmi rendkívüli, de arra épp elég volt, hogy eléldegéljen benne. Ezentúl úgysem akart semmi többet.

Lassan, monoton mozdulatokkal levetkőzött, összeszedte leszóródott ruháit, és odavitte őket egy kis beépített szekrényhez. Kinyitotta, és elővett belőle egy ládát, amiben a fotóalbumát, az apja köpenyét, és a kicsinyített tűzvillámot találta. Precízen összehajtogatta a ruháit, és a tetejére helyezte. Rácsukta a ládára a fedelét, megint a szekrény leghátsó zugába tolta, majd rácsukta az ajtót. Nem vett észre az ezüstösen csillogó gyűrűt, ami véres ruhái zsebéből kicsúszva, a láda sarkában maradt. Egy kis üzenet volt belevésve.

Harry csendben állt a zuhany alatt, és élvezte a ráfolyó meleg vizet. Reszketeg sóhajjal simított végig az arcán, és egy pillanatra teljesen ledöbbent, ahogy megérezte a gyűrűt az ujján. Az ezüst pimaszul csillogott rá, és két hónap után először engedett szabad teret a bánat, a düh, és az üresség érzésének. Zokogva roskadt össze a túl szűk zuhanykabinban.

Sokáig tartott, mire megnyugodott.

 

------



Ugyanebben az időben egy talárba burkolózott alak sántikált keresztül a harctéren, melyet Harry épp elhagyott, és zaklatottan pásztázta a területet.

Végül elért egy magaslathoz, amin rábukkant a Sötét Nagyúr holttestére. Az idegen csuklyája eltakarta kegyetlen mosolyát.

- Hát valóban megtette - suttogta rekedten. Úgy tűnt, rég nem beszélt már.

Tett még két lépést előre, majd egy fájdalmas kiáltással a földre rogyott, mikor felfedezte a varázspálcát, ami két méterre hevert a holttesttől, és mégsem ahhoz tartozott. Hogy a hang fizikai, vagy éppen lelki fájdalomból eredt-e, lehetetlen lett volna megmondani.

A csapkodó eső ezt a pillanatot választotta arra, hogy lecibálja fejéről a csuklyát, és megmutassa a világnak a kimerült, reménytelen fekete szemeket.

- Harry, hol vagy?

 

Comments

( 15 comments — Leave a comment )
anagrama2
Feb. 3rd, 2009 06:29 pm (UTC)
Can't stop the Rain
Szia!
Köszi, nagyon tetszett! Milyen ütemben gondoltad feltölteni a többi részt? A legjobb pillanatban hagytad abba! Nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra.
Köszi, anagrma2
banjuli
Feb. 5th, 2009 01:32 pm (UTC)
Re: Can't stop the Rain
Szia ana!
Örülök, hogy tetszett, a maradék egy részen még dolgozom. És nem rajtam múlt, hogy itt lett vége, elhiheted! ;)
Remélem jól vagy.
üdv: Juli
shanee74
Feb. 3rd, 2009 07:28 pm (UTC)
Szia Bj! Fantasztikus volt, nagyon köszönöm! Ezek szerint érdemes a német ff-ek között is keresgélni, mert ott is akad klassz töri. Csak legyen, aki lefordítja :) Csatlakozván az előttem szólóhoz: mikor lesz folytatás? És hány részes lesz? Puszi: Shanee
banjuli
Feb. 5th, 2009 01:35 pm (UTC)
Szia Shanee! ^^
Örülök, hogy tetszett. Az igazat megvallva az első bekezdés után már írtam is a levelet a szertőnek, végig sem olvastam. Valahogy megfogott. Vannak németül is jó írások, persze. Bár nem valószínű, hogy túl gyakran fordításra adom a fejem! XD Folytatás folyamatban, sajnos megint itt liheg az egyetem a nyakamba, de csinálom, ahogy tudom. ^^'
pussz
shanee74
Feb. 3rd, 2009 07:31 pm (UTC)
Jól van na, hülye vagyok :) Az elején kiírtad, hogy két fejezet lesz,csak mire végigolvastam, elfelejtettem :) Pussz!
banjuli
Feb. 5th, 2009 01:37 pm (UTC)
^^ Megesik, jót kuncogtam rajta. ;) pussz megint (Valld be, hogy csak azért csináltad, hogy kétszer írhass nekem! :P)
carina0001
Feb. 3rd, 2009 07:39 pm (UTC)
Szijó. Ez jól kezdődik. Kíváncsian várom a folytatást.:)
banjuli
Feb. 5th, 2009 01:38 pm (UTC)
Szió!^^
Na igen. Érdekes stílusú, az biztos. A folytatást meg én is kíváncsian várom. :D Mármint hogy mit tudok belőle kihozni. ;)
gernon
Feb. 3rd, 2009 09:02 pm (UTC)
Hali! A végén csak a HP legelső kötetének legelején a Dudley által megtanult új szó jutott eszembe a folytatást illetően: mostakarom! :))) Nagyon jó kis történet ez. Kár hogy rövidke. És a fordítás is jó lett. Lécci rakd fel hamar a folytatást! *rimánkodó tekintet*
banjuli
Feb. 5th, 2009 01:40 pm (UTC)
*Kuncog, ahogy elképzeli gernont toporzékolva* Rövidke, valóban, de közben rengeteg érzelmet közvetít. Örülök, hogy tetszik. ^^ Az első mondattal még mindig nem vagyok kibékülve... De ha egyszer így írta SBF?!
Sietek, ahogy tudok.*biztató mosoly*
pussz
lauralinda
Feb. 3rd, 2009 10:09 pm (UTC)
hiányolom a linket az eredetihez ,))) nyau beleolvasnék szívesen abba is ,)))

de tetszik a magyarításod, gördülékeny, szépen használod az édes-ékes anyanyelvet ,))

gratulálok ,)
banjuli
Feb. 5th, 2009 01:42 pm (UTC)
Hoppá! *ég a feje* Hát azt tényleg elfelejtettem... Nem vagyok egy gyakorlott fordító, mint látod. :D Itt a link:

http://www.fanfiction.net/s/4384942/1/Cant_stop_the_Rain

Köszönöm! ^^ Igyekszem, hogy szép legyen.
meichan125
Feb. 3rd, 2009 11:41 pm (UTC)
Szia drágám!Mérhetetlenül boldog vagyok,hogy lefordítottad és feltöltötted az elsőt.Nagyon jó történetnek indul,bár kicsit szomorú hiszen éppen,hogy elkerülték egymást.Talán ha Dumbledore nem teszi meg olyan elhamarkodottan,hogy halottnak tekinti Perselust akkor talán Harry nem hagyja ott a helyszínt olyan gyorsan és nem kerüli el a szerelmét.Hiszen ha már senki nem él aki miatt maradna akkor mi értelme lenne, ezért inkább távozott,hogy magányosan éldegéljen.Remélem azért sikerül újra egymásra találniuk.Köszi a fordítást.Nagyon várom a folytatást.Ugye nem kell sokat várni rá*kiskuty-kiscic-kisboci szemekkel néz**örömében Juli nyakába ugrik és megölelgeti*Pusziiiiii mei.
banjuli
Feb. 5th, 2009 01:58 pm (UTC)
Szia meim!
Én meg boldog vagyok, hogy írtál! ^^ Szomorú, valóban, de valahogy pont ez fogott meg benne. Szegény Perselus és Harry sosem az egyszerű kapcsolatukról volt híres, és még Dumbledore is bekavar... A Megmentő, miután megtette "dolgát", úgy érezte, mehet, mert már semmi nem kötötte. Szomorú, hogy a Kis Hős idáig jutott. Ó, ne árulnám el a végét, viszont azt megmondhatom, hogy a második fejezet első sora ez: "Két év múlva".
*kuncog, ahogy elképzeli az összes szemet mei arcán, és úgy ölel vissza* Igyekszem, ahogy mindig mindennel. ^^
pussz
szefi
Feb. 8th, 2009 11:12 am (UTC)
Tetszik a fordítás, és köszi a linket, azt hiszem, ideje leporolni 10 éve nem használt német-tudásomat:-)
( 15 comments — Leave a comment )

Profile

banjuli
banjuli

Latest Month

November 2014
S M T W T F S
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30      
Powered by LiveJournal.com
Designed by Tiffany Chow